12.rész

-Sajnálom-mondta Aus 

-Nem megyünk el valahova?-kérdezte Sarah

-De menjünk,mondjuk..

-Plázába?-tettem fel a kérdést

-Okés,megnézhetnénk egy filmet

-Akkor goo Pláza-mondta Alex

*Plazaban*

Elmentünk fagyizni aztán átmentünk a plázába megnézni a Csontváros nevű filmet! Iszonyatosan tetszett.Beszélgettünk és nevettünk.De sajnos Alexék elmentek.Austinnal maradtam.

-És most mit csináljunk?-kérdeztem

-Mondjuk elmehetnénk deszkázni

-Okés

-Hallod én elfáradtam pihenjünk egy kicsit!-mondtam

-Okés-Figyelj mondanom kell valamit!

-Mondjad!

-Már rég el akartam mondani...,hogy....hogy

-Hogy?

-Hogy szeretlek..

-Énis,tök jó barát vagy.

-Ja...csak én nem barátilag szeretlek hanem..tudod..!!?!

-Tényleg?-eléggé elcsodálkoztam rajta,mert én mindíg is azt hittem,hogy utál!

-Igen-közelebb jött és megcsókolt!

-Én..én..sajnálom-mondtam és elszaladtam,Austin utánnam szaladt.Át akarok vágni az úton.Austin azt kiáltja,hogy vigyázz,ekkor elsötétült minden.

*Austin szemszöge*

-Vigyázz!-kiáltom Emnek de későn kapcsolt és elütötték.Gyorsan odaszaladtam hozzá és az ölembe vettem.A feje vérzett.Nem kicsit.Hívtam egy mentőt és 5perc alatt a helyszínre értek.

-Ön a hozzátartozója?-kérdezte a mentős

-Nem,ő a barátom.

-Értem,szálljon be az autóba.-csináltam amit mondtak és gyorsan beszáltam a mentő autóba.10 perc se kellet de a kórházhoz értünk.Emmát a hordágyra rakták és a sürgősségibe tolták.Én addig a váróteremben idegesen ültem és vártam míg ki nem jön egy orvos.Ahj én hülye barom.Ha nem mondtam volna neki,hogy szeretem akkor most nem lenne ez az egész!Gondolat menetemet egy ajtó nyitódás zavarta meg!Az orvos elém lépett és szomorú arccal belekezdett.

-Sajnálom,de a barátja nem élte túl az ütést.-Egy világ zuhant össze bennem.Em elment.Elment az a lány akit mindennél jobban szerettem.És ez mind miattam van.Miattam halt meg.Nem bírtam tovább és  kövér könnycseppek folytak végig az arcomon.

-És bemehetnék hozzá?

-Persze.-mondta és elment.Benyitottam és Em feküdt csukott szemmel az ágyon.Közelebb mentem hozzá,megfogtam a kezét és elkezdtem sírni.Az orvos belépett és még két percet adott nekem.Odahajoltam az arcához és egy csókot leheltem ajkára.

*Emma szemszöge*

Kinyitottam a szemem és egy fehér szobában találtam magam.Nem is szoba hanem..mintha a mennyben lennék.A földön ültem és egy emberi alak közeledett felém.Magas volt.Csak ennyit láttam.Megdörzsöltem a szemem és a férfi már előttem állt.A lábát láttam csak.Felnéztem és apu volt előttem.Gyorsan felálltam és szorosan megöleltem.Soha nem engedtem volna el. 

-Apu,tényleg te vagy az?

-Igen kicsim.

-De ez mégis,hogy lehetséges?

-Elütöttek és most itt vagy.De nem örökké.

-Elütöttek?És nem örökké leszek itt?Ezt most nem értem.

-Igen kicsim,elütöttek.Kórházba szállítottak és az életedért küzdöttek.De nem sikerült.És most itt vagy!De vissza tudsz menni a földre!

-És azt mégis hogyan?

-Van egy kapu amin jönnek a holtak lelke a mennybe és te azon a kapun vissza tudsz menni.

-Ha én vissza tudok menni te miért nem teszed meg?

-Mert én véglegesen haltam meg.Te csak átmenetileg.De ha eléred a kaput akkor vissza tudsz menni.

-Értem és az mikor záródik?

-Körübelül fél perc múlva.

-Fél perc?Akkor sietek.És apu,tudd,hogy hiányzól és nagyon szeretlek!-szorosan megöleltem apát és a kapuhoz siettem.

* Austin szemszöge*

Egy utolsó csókot adtam Emmának.Ránéztem az arcára és mintha mozgott volna a szeme.Gyorsan hívtam egy orvost.Kiküldtek és még 4 ember sietett be a terembe.Leültem s ugyan olyan idegességgel vártam az orvost mint 30 perccel ezelőtt.